Öreg idő, szálló idő
Dalszerző: Magyarádi Jenő
Öreg idő, szálló idő, belepte a holló hajam dérrel.
Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.
Elvitte a legszebb rózsát,
nem hagyott még lombot sem az ágon,
Elvitte a féltett kincsem,
napsugaras, boldog ifjúságom.
Valamikor de sok könnyet, fájó könnyet csókolt fel az ajkam,
De a hosszú vándorúton egyedül maradtam.
Nem mulatok hangos szóval,
beérem már csendes halk zenével,
Öreg idő, szálló idő,
belepte a holló hajam dérrel.